Hosszúmező Máramaros Megyében helyezkedik el. Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik. Ebben a kis községben van a partneriskolánk. A gyerekek már nagyon várták a találkozást. A partneriskola diákjai és tanárai nagy szeretettel fogadtak bennünket. Az iskola vezetője egy előadás keretében beszélt az intézmény mindennapi életéről az ott folyó oktatásról, munkáról. Beszélt a település történelméről. Megtudtuk, hogy A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt. 1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágffy család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.
Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görögkatolikus plébániája. Többségük, az 1770 körül a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott.
A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.
Az előadást követően a partneriskola diákjai készültek egy kis előadással, amit a mi gyerekeink is viszonoztak, hiszen hetekig készültek bemutatóval az iskolánkról.
Lehetőségünk volt meglátogatni a környéken lévő Történeti Múzeumot és Máramarosi Néprajzi Múzeumot és a szecessziós Kultúrpalotát. Megismerkedtünk a megye hagyományaival, szokásaival is.
A kirándulás alatt nagyon sok pozitív élmény ért bennünket. Egészen biztos, hogy életre szóló emlék lesz a gyerekek számára.